Nem szokásom nemmel mondatot kezdeni, s még kevésbé komoly cikket írni, ezúttal azonban mégis megteszem, mivel eddigi cikkeim során (még ha a párzó vizibaglyokról volt is szó) rendszerint belefutottam olyan véleményekbe, melyek szerint valamely pártnak vagyok a gerillamarketingese, ezért úgy döntöttem, színt vallok, tehát:
Mint az LTCS Press szerkesztője, az alábbiakat szeretném közhírré tétetni:
- A jobbosoknak bal vagyok
- A balosoknak jobb
- A közepeseknek szélső
- A szélsőknek közepes
- A liberálisoknak konzervatív
- A konzervatívoknak túl megértő...
Mindezt azért, mert VAN SAJÁT VÉLEMÉNYEM. Értékrendem szerint mindemellett konzervatív vagyok (ha jobban tetszik így: jobboldali), azonban pártfüggetlenként írok, mivel ezen eszmerendszeren belül leginkább magammal értek egyet, mely tény azonban nem zárja ki, hogy a számos alternatívát kínáló véleményszabadság valamely keresztmetszetén épp találkozom az egyik párt állásfoglalásával.
Amit feltétel nélkül elutasítok:
- a sarkos gondolkodást, mely szerint az egyik oldalon ördögök, a másikon pedig angyalok állnak- a korszellemet, mely szerint mindenki mindenkit elfogad, miközben épp ezáltal nő a megosztottság- a hivatásos pártpudlik és botránkozók vonyítását és az elvakult kommentelőket, sajtósokat- a politikai kisebbségeket, akik státuszuk pajzsa mögé bújva járatják le azokat, akiket képviselniük kellene- a teljes magyar politikai elitet, mely hisztériakeltésével eltereli figyelmünket önön kirablásunkról- a puszta öncélú és ostoba rosszindulatotElfogadom:
- ha véleményed eltér az enyémtől - ezért is élünk demokráciában- ha helyreigazítják egy tévedésemet - megesett- ha bármit kulturáltan, értelmes és hisztériamentes módon adnak tudtomra - ez ritkább- ha ötlettel, javaslattal segítenek - szerencsére egyre gyakrabban
Amennyiben tévedek, igyekszem belátni, cikkeimet pedig kellő tájékozódás és utánajárást követően írom meg úgy, hogy mind a jobb, mind pedig a baloldali sajtó vonatkozó részeit elolvasom. Írásaimmal bár senkit sem kímélek, azt nem rosszindulattal, hanem legfeljebb cinizmussal töltöm csupán meg, mivel:
Magyarországon élünk, ez a hazánk, s ha tetszik, ha nem, ezerféle véleményű ember él itt egy "tető" alatt, akikben ha más közös nincs is, de annyi bizonyos, hogy magyarok, s mi több: emberek. Nyers példával élve; ha csupán a velünk egyetértők szórványos csapatai léteznének, már rég nem lenne országunk, s népünk sem, tehát igenis szükség van a társadalom egészére, így a más véleményt vallókra is.
EZÉRT: ha különbözik is a véleményünk, gondoljunk arra, hogy mindannyian, kik véleményünket közzétesszük, azt azért tesszük, mert féltjük országunkat, csak épp ki innen, ki onnan látja az adott vitás kérdést, melyben lehet, hogy épp egy harmadiknak lesz igaza. Ha mást nem is, de az erre irányuló szándékot becsüljük meg egymásban, mert egyedül ez vihet közelebb ahhoz, hogy a mostani politikai szféra és korszellem összeomlásával újra egymásra találhassunk. Az ördöggel persze nem kell cimborálnunk, de aki akarja, felismeri hol a határ.
Ne feledjük; a politikusok csak politikusok, nem érdemes mellettük vérre menő vitákat folytatni, hiszen hatalmukat kizárólag a megosztás eszközeivel képesek elérni, mely segítségével egyszerűbb bázisukat felépíteni, vagyis ne támogassuk őket abban, ami végső soron nekünk kedvezőtlen. Önmagunkat sem csupán a "ki ellen vagyok" tükrében tudjuk meghatározni. Ne feledjük: ők vannak értünk - még mindig...
Mindettől függetlenül lehet, hogy találkozol olyan írásommal, mely nem tetszik majd, de olvasd ezt is olyan nyitottsággal, mellyel majd én is fogadom véleményedet.
Köszönöm a türelmes olvasást, rövidesen új hírekkel várlak benneteket!
Üdvözlettel:
LTCS Press
sötétben bujkáló ellenforradalmár
